Gondoltad volna?
Meglepetés cikk

Tudomány 2 perc olvasás

7 testtrükk, ami nem mindenkinek megy – és ez teljesen normális

Generált illusztráció: két névtelen kéz eltérő koordinációs mozdulatot végez türkiz-korall háttér előtt.
Generált illusztráció. A kép nem valós személyt vagy vizsgálatot ábrázol. Saját generált illusztráció

Az egyik szemöldök engedelmeskedik, a másik mintha nem is hallaná a parancsot. A gyűrűsujj mellé meg kéretlenül elindul a középső is. Ez nem ügyességi vizsga, hanem hét rövid találkozás azzal, hogy az emberi test nem egyforma alkatrészekből összeszerelt gép. Az anatómia, az idegrendszeri vezérlés és a gyakorlás együtt alakítja, melyik mozdulat megy elsőre.

Előbb a biztonsági határ

Mindegyik próbát ülve vagy stabilan állva, lassan és erőltetés nélkül végezd. Ha fájdalmat, szédülést, zsibbadást vagy kellemetlen feszülést érzel, hagyd abba. Ne nyomd le erővel az ujjaidat, ne húzd az arcodat kézzel, és ne hajlíts semmit a kényelmes mozgástartományon túl. A régi internetes listák légzés-visszatartást, fulladással játszó feladatot és ököl-száj mutatványt is ajánlottak; ezek ebből a cikkből szándékosan kimaradnak.

A hét próba nem orvosi teszt, és az eredménye nem diagnózis. Az sem jelent bajt, ha csak az egyik oldal megy, vagy egyik sem. Itt nem pontszámot gyűjtesz: azt figyeled meg, hogyan szervezi a tested ugyanazt az egyszerűnek tűnő feladatot.

Miért tér el ennyire, hogy kinek mi sikerül?

A kutatások háromféle korlátot mutatnak. Az ujjak között például mechanikai kapcsolatok vannak, a több ujjat mozgató izmok pedig nem külön kábelekként működnek. Két kéz eltérő ritmusánál az idegrendszer hajlamos egy stabilabb, szimmetrikus mintára váltani. Az arcon és a fül körül olyan izmokat kell akaratlagosan elkülöníteni, amelyeket a hétköznapi mozgásokban ritkán vezérlünk külön.

A gyakorlás is számít, de nem mindenkinél ugyanúgy. A kacsintásról szóló vizsgálat résztvevőinek egy része egy hónapon belül megtanulta a korábban nem menő oldalt, mások nem. A nyelvmozgások háttere közben még ma sem tisztázott teljesen. Ezért a „van hozzá egy géned vagy nincs” magyarázat túl egyszerű.

  1. Nyújtsd ki lazán a nyelved, és próbálj a hegyéből háromlevelű, lóherére emlékeztető formát készíteni: egy 374 egészséges holland felnőttet vizsgáló kutatásban 14,7%-nak sikerült, de ez intézeti minta volt, ezért az arány nem tekinthető világátlagnak, a sikertelenség pedig semmilyen betegséget nem jelez.

  2. Tükör előtt, ellazított homlokkal emeld fel előbb csak a bal, majd csak a jobb szemöldöködet: egy 442 fős vizsgálat külön mérte a két oldal akaratlagos vezérlését, és a mintában aszimmetriákat talált, miközben a jobb- vagy balkezesség nem magyarázta a különbséget; ez megfigyelés, nem diagnosztikai próba.

  3. Próbáld meg a fejed és az állkapcsod mozdítása nélkül hátra vagy felfelé billenteni a füledet: az 1995-ös, 442 fős mintában körülbelül 22% tudta legalább az egyik, 18% pedig mindkét fülét egyszerre mozgatni, miközben újabb műszeres kísérletek láthatatlanul apró fülkörüli izomaktivitást is mértek figyelmi helyzetekben.

  4. Pislogj egyet, majd kacsints külön a bal és a jobb szemeddel: egy 63 fős, eleve legalább az egyik szemmel kacsintani tudó fMRI-vizsgálatban 41-en kezdetben csak egy oldalon tudták, közülük 24-en egy hónapon belül megtanulták a másikat is, ezért ezek a számok tanulást mutatnak, nem népességi gyakoriságot.

  5. Tedd lazán az egyik kezedet tenyérrel lefelé az asztalra, és a többi ujj leszorítása nélkül mozgasd fel-le csak a gyűrűsujjadat: egy tízfős mozgásmérésben minden résztvevőnél elindultak nem kért ujjak is, a gyűrűsujj pedig átlagosan kevésbé mozgott önállóan, mint a hüvelyk- vagy mutatóujj.

  6. Fogj egy-egy ceruzát mindkét kézbe, és rajzolj egyszerre két lassú kört: előbb tükörszimmetrikusan, majd mindkét kézzel ugyanabba az irányba; a kétkezes koordináció kutatása szerint a szimmetrikus minta stabilabb, az eltérő minta pedig a tempó növekedésével könnyen visszacsúszik szimmetriába, de ehhez a próbához nem kell gyorsítanod.

  7. Simítsd végig nagyon könnyedén a saját tenyeredet, majd ha van beleegyező partnered, kérd meg ugyanerre: egy fMRI-kísérletben az önmagunk által létrehozott érintést kevésbé csiklandósnak érezték, mint a kívülről érkezőt, ami csoportszintű érzékelési hatás, nem szabály arra, hogy neked pontosan mit kell érezned.

Mit olvass ki a hét próbából?

Csak azt, amit ténylegesen látsz: ez a mozdulat most, ezzel az oldallal és ebben a tempóban sikerül-e. A cikkben szereplő arányok egy-egy konkrét kutatási mintából származnak, nem az egész világra érvényes számok. A lassabb próbálkozás, a tükör vagy néhány nap gyakorlás változtathat az eredményen, az anatómiai eltérések viszont teljesen hétköznapiak.

Jöhet még egy próba az agynak?

Ha a mozgásvezérlés furcsaságai után az érdekel, hogyan tud egy ártalmatlan helyzet is valódi riadót kiváltani, olvasd el, hogyan működnek a fóbiák.

  • emberi test
  • koordináció
  • anatómia
  • mozgás
  • idegrendszer
  • testtrükk

Források

  1. Five Specific Tongue Movements in a Healthy Population Abstract; Method; Results, Table 3; Limitations A 374 értékelt, egészséges holland felnőttből 14,7% tudott lóhereformát készíteni a nyelvével. A résztvevők egyetlen intézet dolgozói voltak, a szerzők szerint a minta nem feltétlenül képviseli a teljes holland népességet, ezért az adatból nem készül világméretű gyakorisági állítás. (új lapon nyílik)
  2. Asymmetries in ear movements and eyebrow raising in men and women and right- and left-handers Abstract A 442 résztvevős vizsgálat a fülmozgatást és a bal, illetve jobb szemöldök felhúzását mérte; körülbelül 22% legalább az egyik fülét, 18% mindkettőt egyszerre tudta mozgatni, kézdominancia szerint nem talált eltérést. Régi, egyetlen mintán végzett megfigyelés; az összefüggések nem bizonyítanak okot és nem általánosíthatók automatikusan minden népességre. (új lapon nyílik)
  3. Vestigial auriculomotor activity indicates the direction of auditory attention in humans Abstract; Introduction; Experiment 1, Figures 2–4; Experiment 2, Figures 5–6 Felületi EMG-vel és nagy felbontású videóval apró, irányfüggő aktivitást és elmozdulást mértek a fül körüli izmokban hallási figyelem közben. A két kísérlet 28, illetve 20 résztvevője nem a látványos, akaratlagos fülmozgatás népességi gyakoriságát mérte. (új lapon nyílik)
  4. Cerebral control of winking before and after learning: An event-related fMRI study Abstract; Methods, 2.1–2.2; Results, Table 1 A 63 elemzett, 20–40 éves résztvevőből 22 mindkét, 41 csak az egyik szemmel tudott kezdetben kacsintani; az utóbbiak közül 24 egy hónapon belül megtanulta a másik oldalt. Mindenkit úgy válogattak be, hogy legalább az egyik szemmel tudjon kacsintani, az otthoni gyakorlást nem standardizálták, így az arányok nem népességi becslések. (új lapon nyílik)
  5. Quantifying the Independence of Human Finger Movements: Comparisons of Digits, Hands, and Movement Frequencies Abstract; Results, „Individuation of human finger movements”, Table 1; Discussion, „Factors affecting finger independence” Tíz jobbkezes felnőtt minden ujjának mozgását egyszerre mérték; egy kijelölt ujj mozgatásakor más ujjak is elmozdultak, a gyűrűsujj átlagos önállósága volt a legkisebb. Kis, speciálisan kiválasztott minta és laborfeladat, ezért nem ad népességi gyakoriságot. (új lapon nyílik)
  6. Research: Bimanual Interference Nyitó „Bimanual Interference” szakasz; „Interactions of movement parameters or goal representations?” szakasz Egyetemi motorosvezérlés-kutatócsoport összefoglalója leírja a kétkezes körrajzolási önpróbát és a tükörszimmetrikus mozgás stabilitását, peer-reviewed tanulmányokra hivatkozva. Hasznos kísérleti magyarázat, de nem önálló elsődleges adatközlés. (új lapon nyílik)
  7. Phase transitions and critical behavior in human bimanual coordination Abstract Az eredeti kísérletben a gyorsuló, aszimmetrikus kétkezes ciklikus mozgás hirtelen szimmetrikus mintára váltott. Az elérhető PubMed-összefoglaló nem közli a mintanagyságot és nem alapoz meg olyan állítást, hogy ez mindenkivel megtörténik. (új lapon nyílik)
  8. Central cancellation of self-produced tickle sensation Abstract Az fMRI-vizsgálatban az önmaguk által létrehozott tapintási ingert a résztvevők kevésbé csiklandósnak érezték, mint a külső ingert; az érzékelési különbséget és a hozzá kapcsolódó agyi aktivitást támasztja alá, nem egyéni diagnózist vagy kivétel nélküli szabályt. (új lapon nyílik)