Svéd cipőkön szólt a riasztó, a zónába vadlovakat telepítettek: 10 tény Csernobilról 40 év után
- április 26-án lett negyven éves a csernobili katasztrófa, és a legtöbben ma is két dolgot tudnak róla: hogy felrobbant egy reaktor, és hogy a környéke évszázadokig lakhatatlan. A részletek viszont meglepőbbek. A nyugati világban nem egy hírügynökség, hanem egy svéd atomerőmű sugárzásmérője jelzett, ott is egy cipőn. A kiürített zónában olyan madarak fészkelnek, amelyeket 1986 előtt alig láttak arrafelé. Az áldozatok számáról pedig ma is két, egymástól nagyon távoli szám kering.
A régi oldal tíz tényéből többet nem vettünk át, mert nem találtunk rájuk elsődleges forrást, vagy a források mást mondanak. Ilyen volt, hogy Csernobil „százszor erősebb sugárzású” volt a Hirosimára és Nagaszakira ledobott bombáknál, hogy romániai óvodákban jódtablettát osztottak, és hogy a 800 ezer mentésben résztvevőből 25 ezren meghaltak. A „Fehéroroszország kapta a szennyezés 70 százalékát” állítás is pontatlan. A Csernobil Fórum szerint az erősen szennyezett európai terület több mint 70 százaléka három országra, Fehéroroszországra, Oroszországra és Ukrajnára jutott együtt.
Ami bekerült, azt a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség (NAÜ), az Egészségügyi Világszervezet (WHO), az ENSZ sugárhatás-bizottsága (UNSCEAR) vagy a svéd sugárvédelmi hatóság igazolja. A vitatott számot vitatottként közöljük.
Miért nincs egyetlen halálos áldozatszám?
Mert két különböző dolgot számolnak. A közvetlenül igazolható halálesetek száma kicsi: az UNSCEAR szerint a súlyos sugárbetegséget kapott 134 emberből 28 halt meg, a gyermekkori pajzsmirigyrákos esetekből 2005-ig 15. A nagy számok előrejelzések. A WHO 2005-ös közleménye szerint a legjobban sugárzott 600 000 ember, vagyis a mentésben résztvevők, a kitelepítettek és a legszennyezettebb területek lakói körében élethosszig mintegy 4000 halálesettel lehet számolni a sugárzás miatt. Ez egy csoporton belül megbújó többlet, amelyet egyetlen halotti bizonyítványon sem lehet kimutatni.
A Greenpeace 2006-os, 93 000 halálos rákos megbetegedésről szóló becslése a fehérorosz rákstatisztikákból indult ki. Ez a szám a nemzetközi tudományos testületek értékelésével szemben áll. Az UNSCEAR 2012-ben kifejezetten azt írta, hogy nem javasolja a nagyon kis dózisok és a nagy népesség összeszorzását az áldozatok becslésére. Ugyanez a WHO-közlemény a lelki egészségre gyakorolt hatást nevezte a baleset legnagyobb népegészségügyi problémájának: a kitelepítés, a bizonytalanság és a késve érkező információ sok ember életét törte ketté.
A mentésben résztvevőkről is két szám él. A Csernobil Fórum szerint 1986–1987-ben nagyjából 350 000 ember dolgozott a baleset elhárításán, közülük mintegy 240 000-en a reaktornál és a 30 kilométeres zónában. Később a nyilvántartott „likvidátorok” száma 600 000-re nőtt, de közülük csak keveseket ért nagy dózis.
Honnan tudjuk?
A baleset leírását és a védőív 2025-ös állapotát a NAÜ Csernobil-oldala és igazgatójának 2025. decemberi közleménye adja. Az egészségügyi számok az UNSCEAR 2008-as jelentéséből származnak, ahogy a NAÜ háttérdokumentuma idézi, a 4000-es becslés pedig a WHO és a Csernobil Fórum 2005-ös közleményéből. A kitelepítés, a szennyezett terület és a mentésben résztvevők adatai a Csernobil Fórum Chernobyl's Legacy jelentésében, a Vörös erdő és a vadlovak története a fórum környezeti szakértői csoportjának NAÜ-kiadványában szerepel. A forsmarki reggelt a svéd sugárvédelmi hatóság 2006-os emlékszáma írja le óráról órára. A védőív méreteit a World Nuclear News 2016-os, az EBRD adataira épülő tudósítása közli.
-
1986. április 26-án a csernobili atomerőmű 4-es reaktora egy szabálytalanul végzett, alacsony teljesítményű teszt közben irányíthatatlanná vált. A robbanás és a tűz lerombolta a reaktorépületet, és nagy mennyiségű radioaktív anyagot juttatott a légkörbe.
-
1986. április 28-án reggel 7 után a svéd Forsmark atomerőműben egy vegyész cipőjén szólalt meg a sugárzásmérő. Először saját szivárgásra gyanakodtak, mintegy 800 dolgozót menekítettek ki, és csak órákkal később derült ki, hogy a radioaktív anyagot keleti szél hozta. Néhányan cipő nélkül, műanyag lábzsákban mentek haza.
-
Az ENSZ sugárhatás-bizottsága (UNSCEAR) szerint 134 erőműves dolgozó és mentésben résztvevő kapott akut sugárbetegséget okozó dózist, közülük 28-an haltak bele. A túlélők közül 2006-ig további 19-en hunytak el, a bizottság szerint többnyire nem a sugárzás miatt.
-
Az erőmű melletti fenyves néhány hét alatt elpusztult: a tűlevelek két-három héten belül megsárgultak, a károsodás nyáron 5–7 kilométerre is kiterjedt. Az elhalt fák vörösesbarna színe miatt nevezték el Vörös erdőnek.
-
Európában több mint 200 000 négyzetkilométeren mértek négyzetméterenként 37 kilobecquerelnél több cézium-137-et. Ennek a területnek több mint 70%-a három országra, Fehéroroszországra, Oroszországra és Ukrajnára jutott, a többi szétszórva hullott le a kontinensen, főleg ott, ahol épp esett az eső.
-
1986 tavaszán és nyarán 116 000 embert telepítettek ki az erőmű környékéről, köztük Pripjaty több mint 50 000 lakóját, a következő években pedig további 220 000 embert költöztettek el. A Csernobil Fórum 2005-ös adatai szerint több mint ötmillióan éltek a három ország szennyezettnek minősített területein.
-
A katasztrófa legsúlyosabb egészségügyi következménye a pajzsmirigyrák lett: a jód-131-gyel szennyezett tej miatt 2005-ig több mint 6000 esetet találtak azoknál, akik a baleset idején gyerekek vagy kamaszok voltak, közülük 15 végződött halállal. Egy 2018-as UNSCEAR-elemzés szerint a későbbi esetek nagyjából negyede írható a sugárzás számlájára.
-
A WHO és a Csernobil Fórum 2005-ben a legjobban sugárzott 600 000 ember körében élethosszig mintegy 4000 sugárzás okozta halálesettel számolt. A Greenpeace 2006-ban 93 000 halálos rákos megbetegedést becsült, de ez vitatott szám: az UNSCEAR nem javasolja, hogy a nagyon kis dózisokat nagy népességgel szorozva becsüljenek áldozatokat.
-
A kiürített zóna váratlanul menedék lett: 1998-ban 28 veszélyeztetett Przewalski-lovat engedtek szabadon, hat év múlva már kétszer annyian voltak. A NAÜ 2006-os kiadványa szerint rétisasok, uhuk, darvak és fekete gólyák fészkelnek ott, a rétisast 1986 előtt alig látták a környéken.
-
2016 novemberében egy 36 000 tonnás, 108 méter magas, legalább 100 évre tervezett acélívet csúsztattak a romos reaktor fölé. 2025 februárjában egy dróntalálat és az azt követő tűz megrongálta: a NAÜ novemberi vizsgálata szerint elvesztette elsődleges biztonsági funkcióit, köztük a bezárást, a tartószerkezete viszont nem sérült maradandóan.
Olvass tovább
Ha az érdekel, mi történik egy tájjal, ha az ember kivonul belőle, nézd meg ezt: Ha eltűnnénk: 7 tény arról, mi jönne utánunk, és mi maradna meg. A többi régi történetet a Történelem rovatban találod.
Források
- The 1986 Chornobyl nuclear power plant accident (International Atomic Energy Agency)
- Strålskyddsnytt nr 1 2006, tema Tjernobyl (Statens strålskyddsinstitut, via Strålsäkerhetsmyndigheten)
- IAEA Background Document on Chornobyl (International Atomic Energy Agency, 2021)
- Chernobyl's Legacy: Health, Environmental and Socio-Economic Impacts (The Chernobyl Forum 2003–2005, second revised version, IAEA)
- Environmental Consequences of the Chernobyl Accident and their Remediation: Twenty Years of Experience (Chernobyl Forum Expert Group 'Environment', IAEA, 2006)
- Chernobyl: the true scale of the accident (World Health Organization, IAEA, UNDP joint news release, 5 September 2005)
- Chernobyl death toll grossly underestimated (Greenpeace, feature story, 20 April 2006, archived)
- Chernobyl arch moved into place in historic engineering feat (World Nuclear News, 14 November 2016)
- Update 331 – IAEA Director General Statement on Situation in Ukraine (IAEA press release 124/2025, 5 December 2025)