Megfigyelted már valaha tudatosan, hogy konfliktushelyzetben milyen stratégiát szoktál választani? Mindenképpen érvényesíted az akaratod? Vagy épp ellenkezőleg, a leginkább szeretnéd elkerülni a veszekedést, így inkább a háttérbe vonulsz, esetleg készségesen beleegyezel bármibe? A minőségi konfliktuskezeléshez elengedhetetlen a tudatosítás. Ismerd meg önmagad viselkedésed racionalizálásával, és fejleszd a nyílt kommunikációs készségeid. Megmutatom hogyan.
A pszichológiában előszeretettel használnak olyan modelleket, amelyek ezeket a viselkedéseket dimenziók alapján osztályozzák. A Thomas-Killman konfliktuskezelési modell szerint az adott konfliktusban az önérvényesítési, és az együttműködési készség szintjének függvényében 5 féle stílust különböztethetünk meg. Ez valahogy így néz ki:
Ahhoz, hogy fejleszteni tudj magadon egy konfliktushelyzetben fontos felismerned, hogy milyen módszert használsz most, és mi lenne szerinted a helyzetben az ideális. Hogyan ismerd fel a saját stílusod, vagy éppen vitapartneredét?
Ha versengő vagy egy konfliktusban, azt gyakran győztes-vesztes játéknak éled meg. Egy versengő valószínűleg vitapartnere érdekét/véleményét figyelmen kívül hagyja. Ha a személyes kapcsolatnak nincs jelentősége, ez gyakran előjöhet. Gondoljunk csak arra, amikor az utcán megpróbálják ránk erőltetni a –nyilvánvalóan- eredeti bőr táskát mindössze párezer forintért.
Ha elkerülő vagy, ebben a helyzetben csak anélkül, hogy válaszolnál, tovább állsz.
Ha alkalmazkodó, azt mondod, hogy jól van, megveszem. Ha versengő, akkor elmondod, hogy semmi szükséged erre, hagyjon békén.
Azonban egész más a helyzet, ha van érzelmi bevonódás, mint például egy kapcsolatban. Tegyük fel, hogy a párod féltékeny, ha elmész a barátaiddal bulizni. Ebben a helyzetben érdemes a problémamegoldásra törekedni. A gyakorlatban ehhez érdemes feltárni a félelem okát, tisztázni a saját nézőpontod, és kreatív megoldást találnod, például felajánlhatod, hogy írsz pár óránként egy üzenetet.
Köthetsz kompromisszumot, mondjuk úgy, hogy megengeded, hogy veled menjen. Ha valamelyikőtök mindenképp a saját célját szeretné érvényesíteni a másik figyelembevétele nélkül, azzal az önérzetébe taposhat, ami a kapcsolat romlásához vezet. Alkalmazkodó viselkedés esetén a saját érdekéről lemondó fél úgy érezheti, a kapcsolat visszatartja őt. Ha megpróbálod elkerülni a beszélgetést, és inkább tudomást sem veszel az egészről, az szintén komoly károkat okozhat a kapcsolatban, mivel a másik fél úgy érzi, nem figyelsz rá.
Ahhoz, hogy konstruktív lehessen egy konfliktus, fontos, hogy mindketten tudjatok róla beszélni, és a megoldás legyen a cél, nem az elkerülés. Ha vitapartnered előre tájékoztatod, hogy számodra fontos, hogy ezt meg tudjátok oldani, és ezért szeretnéd, hogy nyíltan tudjatok beszélni a saját érzéseitekről, álláspontotokról, azzal megelőlegezheted ezt.
Az öt stratégia közül azonban egyik sem „jó” vagy „rossz”. Minden helyzetben más a célszerű konfliktuskezelési mód. Bár problémamegoldó stratégia talán ideálisnak tűnik, bizonyos helyzetekben mást kell választanunk. Ha egy kérdésben inkompetens vagy (mondjuk a munkahelyeden), vitapartnered azonban szakértő, legalább egy próba erejéig érdemes alkalmazkodnod. Fordított esetben azonban fontos, hogy kiállj magadért. Néha pedig a kapcsolat érdekében érdemes kompromisszumot kötnöd, vagy alkalmazkodnod, és saját érdekedről valamennyire lemondani.
Néhány szempont mérlegelése segíthet a megfelelő stratégia kiválasztásában:
Asszertív akadémia, Gazdaságpszichológia, Boldogságprogram