Szervátültetés, szervdonornak lenni – hogyan működik, mik a feltételei?

A magyar jogban a szervdonáció feltételezett beleegyezésen alapul: ha valaki életében nem tiltakozik, nyilatkozik az ellen, hogy halála után a szerveit felhasználják, akkor feltételezhető a beleegyezése. Kizáró oknak számít azonban, ha a család tiltakozik ellene.

A szervátültetésre mint egészségügyi szolgáltatásra vonatkozó jogszabályokban foglaltak végrehajtásáért az országos tisztifőorvos, az OVSz (Országos Vérellátó Szolgálat) és az egészségügyért felelős miniszter felel illetékes hatóságként.

Magyarországon az első

- tüdőátültetés 1981-ben,

- májátültetés 1983-ban,

- szívátültetés 1992-ben történt.

Élő donor akkor adhat szervet, ha egyenesági rokona, egyenesági rokonának testvére, testvére, testvérének egyenesági rokona a betegnek (recipiens). Kivételes esetekben akkor is történhet szervátültetés, ha a donor és a recipiens között szoros érzelmi kapcsolat áll fenn és nyilatkoznak arról, hogy az adományozás ellenérték nélkül, valamint kényszertől, fenyegetéstől és megtévesztéstől mentesen történt.

Létezik őssejtdonáció is. Őssejtdonornak jelentkezhet minden 18 és 45 év közötti személy, aki egészségesnek érzi magát, és vállalja, hogy kiválasztása esetén őssejtet ad a világ bármelyik táján élő beteg számára. Maga az őssejtdonáció térítésmentes, de a donor felmerülő költségeit megtérítik.

Az Eurotransplant 8 ország – Ausztria, Belgium, Hollandia, Horvátország, Luxemburg, Magyarország, Németország, Szlovénia – transzplantációs központjait egyesítő szervezet.

Amikor jelentenek egy agyhalott donort, az Eurotransplant egyszerre készít valamennyi szervhez allokációs listát. Ennek során négy fő alapelv érvényesül: a transzplantáció várt eredménye, a sürgősség mértékét meghatározó szakértő véleménye, mióta vár szervre a beteg, illetve a részt vevő országok közötti nemzeti balansz. A transzplantáció elvárt eredményét több tényező határozza meg, többek között a donor- és recipiensjellemzők.